KAZAL LÁSZLÓ

  Színész, énekes, komikus, konferanszié.

Született:
1911. február 27. Budapest
Elhunyt:
1983. május 10. Budapest

Kazal László markáns személyisége, mindenkire átragadó életszeretete, mosolya, tekintélyes külseje, elegáns megjelenése, humora még azokat is elbűvöli, akik már csak hang- vagy filmfelvételről ismerhetik a magyar szórakoztatóipar óriását, aki több mint fél évszázadon át kápráztatta el a közönséget színészi, énekesi és komikusi tehetségével. 1911. február 27-én született Budapesten. Édesapja az Első Világháborúban elesett, így Kazal testvérével, Gáborral félárván nő fel. Édesanyjuk kisvendéglőt nyit, hogy gyermekei taníttatását fedezni tudja. A helynek azonban annyira akadozó a forgalma, hogy amikor László a kereskedelmi iskola II. osztályában tizenkét tantárgyból megbukik (csak énekből és testnevelésből nem), nem volt pénz az évismétlésre.
Kazal újságkihordónak állt, majd volt kifutófiú, „borfiú” és pincér a Gellért Szállóban. Már ekkor megmutatkozott heves vérmérséklete, a főpincérrel való verekedése után kirúgták.

Az 1920-as évek végén már az Elektromos Műveknél dolgozott, s közben szorgalmasan látogatta Rákosi Szidi Színitanodájának óráit. Itt 1929-ben végez, majd rövid budapesti tartózkodás után a miskolci színházba szerződött segédszínésznek. Itt azonban a történelem megismételte magát, azzal a különbséggel, hogy Kazal most nem egy főpincért, hanem az ügyelőt pofozta fel. Bár bonvivánként sikeres a színpadon, a nézők is szeretik, a verekedés miatt azonnali hatállyal kirúgják. Az esetnek persze hamar híre ment, s nagyon sokáig egyetlen színház sem akarta foglalkoztatni a heves vérmérsékletű fiatal színész-komikust.

Végül Csongrádon kötött ki, s az ottani társulat ünnepelt színésze lett. 1936-ban otthagyta a vidéki sztárságot és újra Budapesten próbált szerencsét. Szabadúszóként dolgozik különböző színházaknál, de – talán még mindig a miskolci ügy miatt – leszerződtetni sehová nem akarják.

Hogy valamiből megéljen, minden munkát elvállalt. Dolgozik nyakkendőkészítőként, jazz-dobosként, bárénekesként. Ez utóbbi végre ismét színházi fellépésekhez segítette. 1937-től kabarékban, kuplé-estekben lépett fel a Royal-, a Városi- és az Operettszínházban, a kritika is elismerően nyilatkozott róla.

1938-tól a Második Világháború utáni időkig az akkori magyar hanglemezipar egyik legtöbbet foglalkoztatott előadója volt, mint sanzon- és kupléénekes.

1944-ben, a német megszállás után elrejtőzött a besorozás elől. Végül szerencsésen átvészelte a háborút, így 1945-től ismét színpadra állhatott. A romjaiban heverő főváros valamennyi kabaré- és varietészínpadán felbukkan, humorával segítve átvészelni a gyászos napokat.

1950-ben talált végleges otthonra a Vidám Színpadon, amelyhez egészen 1983-as haláláig hű maradt. Rengeteg vígjátéki, zenés főszerepet játszott. Ebben az évtizedben válik országos ismertségű, közkedvelt előadóvá, mint táncdalénekes, a Szeressük egymást gyerekek című dalt is ő vitte sikerre.
Borkóstoló című jelenetét több százszor adta elő, a tévéfelvételnek köszönhetően az utókor számára is megmaradt. Mindmáig ez az a fantasztikus magánszáma, amely Kazal László nevéről először eszébe jut az embereknek. Jellemző művészi világnézetére egy anekdota, mely szerint Kazal az összes fellépésén szörpöt kortyolgatva játszotta a borkóstolót, aki a jelenet szerint a végére annyira lerészegedik, hogy alig tud megállni a lábán. Az utolsó előadáson kollégái tréfából igazi bort tettek a poharakba. Kazal nem találta viccesnek a dolgot, nagyon megbántódott, sőt, művészi munkájának semmibevételeként értékelte a tréfát.

1967-ben és 1969-ben a Torontoi Művész Színháznál vendégeskedik feleségével, Balogh Erzsi színésznővel. Elsöprő sikere van a külhoni magyarok között is, van, hogy percekig nem tudja folytatni a jelenetet a folyamatos taps miatt.

Magánéletében soha nem akart „nyilvánossági sztár” lenni. Ha lehetett, visszahúzódott a Dunaalmási nyaralójába. Ilyenkor szűk baráti körét látta vendégül házilag készített borával és legendás főztjével. Amikor a hangulat már a tetőpontjára hágott, Kazal általában énekelt "válogatott" közönségének. Állítólag rekordtartó volt, mint a legtöbb malac dalt ismerő ember az országban.

Utoljára egy Salamon Béla-emlékműsor tévéfelvételen vett részt.Itt elmesélte, hogy amikor Salamon kórházba került, ő vette át a szerepét a Vidám Színpadon. Néhány előadás múlva Salamon kiszökött a kórházból, aznap este utoljára eljátszotta szerepét, amit Kazal a takarásból nézett végig. „Sali bácsi” az előadás után sok sikert kívánt Kazalnak, visszament a kórházba, s még aznap éjjel meghalt.

A felvétel 1983. május elején került rögzítésre, de műsorba kerülését Kazal László már nem érhette meg. 2007. május 10-én elhunyt a XX. század egyik legnagyobb magyar nevettetője is.

forrás:rnrmedia.hu

Tudományos borkóstolás - Kazal László 

Kazal László -Sundám-bundám csóresz...- 70'

Kazal László - Telefonkönyv polka

Kazal László és Loránt L.-Lesz maga juszt is az enyém!